MARHABŐR:

Szövettani felépítésére jellemző, hogy felhám rétege igen vékony, valamint az, hogy az irharéteget alkotó szemölcs- és recésréteg vastagsága között is nagy az eltérés, az utóbbi javára. A vastag recésréteg rostjainak nagy hajlásszöge, sűrű összefonódottsága feszessé teszi a marhabőrt. A bőrök zsírtartalma kicsi. A szőrtüszők közel merőlegesek a bőr felületére, és csak a recésrétegig hatolnak, s az izzadságmirigyek is csak kevés helyen szakítják meg a rétegeket. Ezért az összes bőrfajták közül a szarvasmarha bőre a legszilárdabb, legértékesebb. A szemölcsréteget alkotó vékony rostok finom barkaképet adnak. A barkarajzon 7-10 szőrszál egyenes vonalú csoportosítása látható.

Nem és kor szerint a következő marhabőrfajtákat különböztetjük meg.


BORJÚBŐR:

A borjú -a fiatal, anyatejen élő állat -bőre a legértékesebb. Rostjai finomak, rugalmasak, sűrű szövésűek. A szarvasmarha szőre az élete során nem szaporodik, csak erősödik, így a borjú szőrzete sűrűbb, vékonyabb, finomabb, mint a kifejlett állaté. Telt, lágy készbőrt ad, finom barkarajzzal. Főleg cipőfelsőrész, bélés és díszműbőrök készítésére használják.


NÖVENDÉK MARHA BŐRE:

A zöldtakarmányra áttérő borjú bőrének minősége erősen leromlik, rostszövedéke lazább lesz. A készbőr egyenletesen vastag, finom barkájú, de nem olyan telt, mint a borjúbőr. Cipőfelsőrész- és díszműbőrt készítenek belőle.


TEHÉNBŐR:

A nőstény marha bőre általában értékesebb, mint a hím állaté. Szövete finomabb, tömöttebb és rugalmasabb, barkája szebb, egyenletesebb. A bőr nyak és hasrésze vékonyabb, mint a hátrész.

Cipőfelsőrész, talp, kéreg, ráma, talpbélés és könnyű szíjbőr készítésére egyaránt alkalmas.


ÖKÖRBÖR:

A fiatal ökör -kiherélt bika -bőre jó állású és egyenletesen tömött. Az öreg állaton a nyak- és hasrész megvastagszik, szivacsossá válik. Felhasználása megegyezik a tehénbőrével.


BIKABŐR:

A teljesen kifejlődött hímállat bőre a legnehezebb és a legvastagabb a marhabőrök között. Szövete laza és durva, a nyak- és hasrész vastagabb, mint a bőr hátrésze. Minél öregebb az állat, annál rosszabb állású a bőre.

Főleg műszaki bőrök előállítására használják.


LÓBŐR:

Szövettani szempontból sok tekintetben hasonlít a marhabőrhöz, de rostjai vékonyabbak és -a farrészt kivéve -összeszövődöttségük lazább. A bőrön belül nagy a különbség az eleje és a farrész között. Az ún. "tükör" (a farrész) vastagsága 4-5 mm, míg az eleje csak 1,5-2,5 mm. A szemölcs- és receréteg vastagsága nagyjából egyforma. A szőrtüszők, faggyú- és izzadságmirigyek sűrün helyezkednek el, és mélyen behatolnak a szemölcsrétegbe. A két réteg aránya a tükörrészen is ugyanaz, de a két réteg határvonalához közel a recésrétegben' egy nagyon sűrű, tömött szerkezetű rostszövetréteg helyezkedik. el, ami elütő jelleget ad ennek a bőrésznek. Mivel itt a faggyú- és izzadságmirigyek sem gyengítik a szerkezetet, a bőr igen jó minőségű. Ezt a részt rendszerint külön dolgozzák föl.

A lóbőr hámrétege vékony, s a hájasréteg is, a marhabőrhöz hasonlóan, fejletlen. A szőrzet egyenes szálú és ferde szögben nyúlik be az irhába. A sörény vonalán a bőr erősen megvastagodott, így e sáv készbőr céljára alkalmatlan. Ezért a 16 elejét a gyártás előtt két részre is vágják a gerinc vonalán. Jellegzetes barkarajza van. A szőrzet ferde behatolása miatt a szőrtüszőnyomok nagyobbak és a szemölcsös kiemelkedések is erősebbek, mint a marhabőrnél.

Cipőfelsőrész-, bélés- és ruházati bőröket gyártanak belőle.


SERTÉSBŐR:

A sertésbőr szerkezetileg nagy eltérést mutat a marhához viszonyítva. A felhám vastag, s az irharéteg nem választható ketté szemölcs- és recésrétegre. A sörték az irharétegen keresztül hatolnak a hájasrétegig és a faggyú. és izzadságmirigyek is itt helyezkednek el. Igen fejlett. vastag a hájashártya. ami sokszor az egész bőr felét is kiteszi. Az irharéteg is sok zsírsejtet. zsírszövetet tartalmaz. A szőrzet vastag és durva, de a szálak elhelyezkedése ritkább mint a marhabőrön. A kollagénrostok ugyan finomak és sűrűn szövődnek, de a sok izzadság- és faggyúmirigy .az egész irhán keresztül hatoló szőrzet és a sok zsírsejt következtében a bőr alacsony szakítószilárdságú. A bőrön belüli vastagságkülönbségek nem olyan szembetűnőek mint a marhabőrnél, de a hátrész itt is vastagabb mint a hasrész. Bár porózus, laza szerkezetű, megfelelő kidolgozással szívós bőrt ad. Jellegzetes szarkalábszerű barkarajza van, de ritka sörtenyomokkal. Bélés-, díszmű-, kesztyű-. ruházati és nyergesbőr készül belőle. .


JUHBŐR:

Szövettani felépítését erősen befolyásolja az állatfajtája is. A felhám minden esetben vékony, de az irharétegen belül már eltérés mutatkozik. Általában a szemölcsréteg vastagabb, mint a marhabőrnél, de míg a finomgyapjas (merinói) juhoknál ez a réteg az irha felét teszi ki, a durvagyapjas (racka) fajtáknál vastagabb kb. az irha 70%-a. A szőrtüszők sűrűn és mélyen hatolnak az irharétegbe. ahol sok az izzadság és faggyúmirigy is. Ezek következtében az amúgy is vékony, laza szövődöttségü juhbőr gyengévé, könnyen szakíthatóvá válik. Mivel a finomgyapjas fajtáknál a mirigyek és szőrtüszők mélysége egybeesik a szemölcs és recésréteg találkozásával a gyenge rostkapcsolat miatt itt, könnyen elválhatnak. A szűcsmesterek bekecsekhez, bundákhoz a racka vagy cigája bőrét használták, mert

ennek ritkább durvább szőre miatt erősebb volt a bőre jobban állta a sűrü apró öltéseket. mint a merinói juhé. .

Bélés-. kesztyű-. papucsfelsőbőr és szőrmésbőr előál1ítására használják.


KECSKEBŐR:

A kecskebőr szerkezetileg sokkal tömöttebb minta juhbőr kollagénrostjai erősebbek sűrűbben összefonódottak, kevesebb a faggyú- és izzadságmirigyek száma és a szőrzet is ritkább. A felhám vékony a szőrtüszők mélyen hatolnak az irharétegbe ennek következtében a szemölcsréteg vastagabb, mint a recésréteg. A kecskebőr zsírtartalma is alacsonyabb, mint a juhbőré. A bőrön belül jelentős vastagságeltérés nincs. Szövettani szempontból átmenetet képez a borjú- és juhbőr között. Rostjai aránylag párhuzamosan haladnak a bőr felületével ezért a legtömöttebb részek is lágyak. simulékonyak. Szép barkarajzú a szőrtüszők hullámos vonalban csoportosan helyezkednek el. Vékony de szívós bőr.

Cipőfelsőrész-, bélés-, ruha-, díszmű-, kesztyű- és bútorbőr készítésére használják.